Az egész egy szép napon történt, mikor egy ismerősömnek az ismerősének az ismerőse.. szóval röviden KT-val találkoztam egy bevásárlóközpontban (közismertebb nevén: plázában).

Volt nála egy rágcsáló. Ő rejtegette előlem, attól tartva, hogy nő lévén sikoltozva fogom fogadni a látványt, ehelyett, felderült arccal közöltem vele: nekem kell egy ilyen!

Így kezdődött és azóta tartok számos állatom mellett patkányokat is.

A dolog nem ment simán. Anyámék egyenesen agyament ötletnek tartották, hogy felhoztam a patkányokat a tudtuk nélkül (!) és felhívták figyelmemet a higiéniai okokra. (Egy szobában vannak velem, semmi bajom nem lett tőlük.)

A helyzetet az is súlyosbította, hogy akkoriban töltöttem be nagykorúságomat, és úgy gondoltam, hogy ha már ilyen régóta áhítozom házi állatra, miért ne lehetne rágcsálóm? Előnyei: kis helyen elfér, zárható a ketrece és könnyen takarítható. Kell ennél több? A patkány nem sokat fogyaszt és rendkívűl igénytelen és értelmes állat.

Viszont vigyázzunk vele, ha más állatot tartunk, mivel ha egyszer megszöknek, megtámadják a többit, mivel nem tisztán rágcsálók (én a mindenevők közé sorolnám, és tőlük származtatnám a vámpírok meséjét (lásd még: George Orwell - 1984).

Továbbá itt eloszlatnék egy interneten olvasott rágalmat, miszerint a patkányoknak nincs becenevük. Aki hőn szeretett patkányát becézni óhajtja, teljes lelki nyugalommal szólongassa patkucinak. Nem fognak megsértődni!

Egyéb patkánybeceneveknek csak a képzelet szab határt. Mint ahogy más állataimat is elkereszteltem így és úgy, de erről talán egy másik bejegyzés fog szólni Nektek/Önöknek.